Nyomtatott sajtó

Mennyire osztotta meg a társadalmat az oltás?

By 2021.05.11.No Comments

Véleménycikk

Az elmúlt hetekben a közösségi oldalak és kommentmezők csatatérré változtak, a családokban a napi szintű viták és az indulatok vették át főszerepet. Mennyire lehet és kell mindezt észszerűen kezelni? Egyáltalán, van-e helye ebben a kérdésben az egyéni véleménynek?

Az elején le kell szögeznem, hogy beoltattam magam. Ha választani kell „oltáspárti” vagyok. Hogy miért? Mert félek. Nem magamat féltem, hanem a környezetemet. Talán nagyképű és végtelenül önhitt gondolat, hogy erős vagyok és fiatal, tudat alatt hiszem, hogy nem lehet bajom. Ellenben a nálam gyengébbeknek és öregebbeknek igen. Ez az oka annak, amiért a kezdetektől fogva nem vagyok oltásellenes.

Nem értek a vírusokhoz, orvos sem vagyok. Kommunikációval és rendezvényszervezéssel foglalkozom sok éve. Kellően megrémültem, amikor azt láttam magam körül, hogy az ismerőseim fele csődbe ment az elmúlt egy évben – azt megelőzően, még 2008-ban sem tapasztaltam ennyire erős lemorzsolódást.

Nem tudom, pontosan mit tartalmaz az oltás, amit kaptam. Ahogy az oltásellenes tábor sem tudja, mit jelent pontosan a fehérjetüske, mégis előszeretettel, habzó szájjal üvöltik arra, aki beoltotta magát, mert élni akar.

Azt tudom, hogy egyik vakcina sem volt hosszú távon tesztelve, nem tudjuk milyen negatív élettani hatásokat válthat ki, főként egy esetleges rekombináció során. A rekombináció, két különböző genetikai állomány kombinálódása.

Jelent ez így rizikót? Igen, mindenképp. Ellenben nincs B opció, és ahhoz, hogy kinyisson az összes régi kolléga étterme, a gyerekeim iskolába járhassanak és újra koncertezzenek a zenész barátaim, ahhoz erre van szükség. Nem maradt más opciónk, ha vissza szeretnénk kapni az életünket, csak az, hogy oltakozzunk. Elhiszem és elfogadom minden ember véleményét. Mindennél jobban hiszek a kommunikációban és a kulturált vitában.

Ez a kérdéskör azonban nem vita kérdése. Nem egy olyan betegségről van szó, mint a rák, vagy bármely más olyan betegség, ami az egyént támadja meg. Influenza szezonban el lehet dönteni, hogy oltakozunk-e az influenza vírus ellen. Ellenben a COVID-19 összetörte az egész életünket. Nem említhető egy lapon a két kórokozó, és a betegség, amit okoznak. A legfőbb differencia, hogy ez a vírus a közösséget támadta meg, nem csak az egyént. Van egy költői és mélyen filozofikus része is a védekezésnek, pont a közösség margójára az, hogy nem tudunk egyedül szembe szállni vele, kizárólag közösen. Vagyis akkor, ha összehangoltan kockáztatunk és oltakozunk, betartjuk a szabályokat és nem vívunk önérzetes, élet-halál vitákat az oltás létjogosultságáról.

A mostani járvány az első perctől kezdve arról szólt, vajon mennyire tudunk csapatban gondolkodni. Be kell látnunk, hogy nagyon sok még a tanulnivaló a csapatjátékról, a szabálykövetésről és az indulatos viták mérsékléséről. A közösségtudatunk építésén kell dolgoznunk, mert van még tér a fejlődésre.

Teljesen helyénvaló és érthető gondolat az is, ha valaki a prioritási listáján előrébb sorolja azt a szempontot, hogy nem akar oltakozni. Ellenben akkor tudomásul kell vennie, hogy kimarad a közösség életéből egy időre, és arra az időszakra másfajta jogai lesznek, a közösség érdekében.

Alapvetően az oltás nem politikai kérdés. Lehet belőle azt csinálni, csak nem érdemes. Levegőt nem kapok néha, amikor kommunistázzák és fidesz-ner-esezik egymást Lutz Gizike „laposföld hívő és mikrochipesoltás” posztja alatt, olyan emberek, akik egyébként kollégák, barátok vagy ne adj’ Isten rokonok.

Nincs kötelező oltás, így marad az egyéni belátás.

Mi tehát a végső konklúzió, azon kívül, hogy újra kell tanulnunk a vitakultúrát? Az, hogy vajon mennyire tudunk felnőttek lenni és a közösség érdekében áldozatot hozni.

Írta: Oláh Zsuzsanna

Leave a Reply