Igazaból nagyon messziről kell indítanom ezt a vallomást.
Volt az életemnek olyan időszaka, amikor rengeteget cigarettáztam. Amikor a régi munkahelyeken, a következő cigiszünet volt a kapaszkodópont. Mellé a többi káros szenvedéllyel is éltem, ahogy a nagykönyvben van megírva. Borok és pezsgők jóbarátok voltak, és literszámra ittam a kávét. Az étkezésemre igazából nem figyeltem. Magas voltam és vékony. Bármit ehettem, sose híztam. A stressz a mindennapjaim része volt, és akkor még nem voltam tudatos. Nem tudtam, hogy igazából a konfliktushelyzeteket nem tudom kezelni a hétköznapokon.
Majd a kislányom érkeztével átkattant valami az agyamban. Elcsendesedtem. Legbelül.
Megtanultam magamban helyre rakni dolgokat, és kezelni a stresszt. Megfelelően reagálni adott helyzetekre. Ezáltal elkezdtem tudatosan élni, és leraktam a cigarettát is. Először nagyon könnyen ment. Hiszen amikor az ember terhes lesz, a kis jövevény, akit a szíve alatt hordoz, mindennél fontosabb lesz. Elkezdtem odafigyelni a rendszerességre. Mit eszek, mennyit, hogyan mozgok.
Ez nagyon jól ment évekig. Aztán jött egy nagyon nehéz üzleti időszak, ami fizikailag is felemésztett. Rengeteg munkával és magánéleti problémákkal. Ott újra visszacsúszott a napjaimba, a láthatatlan jó barát, a cigaretta és a kiegészítői. Azt vettem észre, hogy egyre jobban beszív a spirális ereje ezeknek a pótcselekvéseknek. Mert ez létező fogalom. Az önpusztítás legfőképpen lelki szinten zajlik, annak a kivetülése a fizikai tünetek megjelenése. Nem véletlenül mondják, hogy „épp testben- épp lélek”.
Én ezt megfordítanám, csakis épp léleknek lehet épp a teste. Hiszen az első és nulladik lépés ott kezdődik, hogy nem teszek rosszat a testemnek. Jót akarok magamnak, ezért fejlesztem és vigyázok rá. Másodszorra hosszabb volt az út a leszokás felé. Ártalomcsökkentés és mindenféle módszer volt, amik segítségemre voltak. Hosszú volt az út, de leraktam idővel a cigarettát. Ez odáig jutott nálam, hogy ma már a szagát sem bírom elviselni a környezetemben. Az egész egy nagy folyamat része volt, hogy egészségesebb akartam lenni, és nem akartam tovább szennyezni a saját testem és a levegőt sem. Illetve ez hozza magával az életforma váltást is. Hiszen akkor a táplálkozás és a rendszeres mozgás is szerves része lett az életemnek.
Rengeteg barátom van, aki a napi stressz és szélmalomharcok miatt folyamatosan pusztítja magát a hétköznapokban. Pedig felesleges. Rengeteg módszer és alternatív út létezik a leszokást segítő folyamatoknak. A füstmentesség, nem csak fizikai fellélegzés. Az lelki szinten is egy csomag, amit lerakhatunk. Én mindenkit arra biztatok, hogy „Lélegezzen fel!”
Írta:Oláh Zsuzsanna