Nyomtatott sajtó

Családjogi krízis a COVID árnyékában

By 2021.07.17.No Comments

Szerző: Dr. Kékesi Melinda ügyvéd

A Társadalomtudományi Szemle 2020. áprilisának végén körkérdést intézett a hazai társadalomkutatókhoz azt vizsgálva, hogy vajon hogyan látják a szakemberek a Covid-19 járvány rövid távon is észlelhető társadalmi hatásait. Több, mint 40 társadalomkutató vett részt a körkérdés megválaszolásában, közülük Albert Fruzsina vetette fel a dilemmát, hogy vajon miként alakul majd a családdal való kényszerű összezártság mérlege a Covid-19 hatására? Megerősíti-e ez az élmény a családokat? „Baba lesz-e több vagy válás?” olvashattuk a médiában is a kérdést. Egyrészt sokkal több esélyt kaptunk a párunkkal, gyerekeinkkel együtt töltött időre, ugyanakkor ez a hirtelen és kényszerűen megnövekedett együtt töltött időmennyiség, az összezártság – nem is beszélve a munka megmaradásával (távmunka, a gyerekek otthoni oktatása, emellett háztartásvezetés, esetleg új háztartási skillek elsajátítása) vagy elvesztésével (egzisztenciális szorongás, anyagi krízis, lakhatás esetleges ellehetetlenülése) kapcsolatos vonatkozásokról – számos konfliktushoz is vezethet az alaphelyzetben jól funkcionáló családokban is.[1]

Egyértelműen korai megalapozott tudományos következtetéseket levonni az elmúlt majd másfél év távlatában a Covid-19 társadalmunkra gyakorolt rövid távú hatásairól, főleg a hosszútávúakról, ugyanakkor számos szakma szembesül a mindennapokban ezen hatásokkal, így nagyon szembetűnő az a változás, amelyet jórészt családjogi ügyekre szakosodott ügyvédi praxisomban is egyre erőteljesebben tapasztalunk és egyértelműen a járványhelyzet hozta magával.

Összességében elmondható, hogy negyedéves átlagban (2020. I-II. negyedévével összehasonlítva) a házasságok felbontásával, avagy élettársi kapcsolatok megszakadását követő rendezéssel kapcsolatban nagyságrendileg 20%-al több ügyfél keresi fel irodánkat, amely már önmagában is jelentős emelkedés, ugyanakkor az ügyek dinamikája teljesen megváltozott.

Míg korábban jellemző volt, hogy a nézeteltérések jó része peren kívül vagy a peres szakaszban megegyezéssel lezárható, rendezhető volt, addig jelenleg az ügyek döntő többségében teljes kommunikációs zsákutcában vannak a felek. Ennek oka azonban csak részben az elhidegülés, egyre több esetben bújik meg a háttérben a kapcsolati erőszak mind verbális, mind tettleges formájában, a valamelyik vagy mindkét fél oldalán felmerülő mentális zavar, súlyosabb esetben pedig diagnosztizált pszichiátriai betegség, függőség, ami ellehetetleníti a konstruktív kommunikációt a felek között. Ennek okán pedig a családjogi ügyek szignifikánsan nagyobb számban alakulnak elhúzódó pereskedésekké, ami tovább fokozza a felek és a közös kiskorú gyermekek érzelmi instabilitását.

Számos esetben tapasztaltam, hogy a végül feloldhatatlannak bizonyuló családi konfliktus kiváltó oka volt a home-office, amelynek munkaszervezési előnye elvitathatatlan, ugyanakkor kifejezetten negatív hatással volt sok család belső dinamikájára. Sok ügyfél számolt be arról, hogy az addig jól működő napi rutint megborította a kényszerű, heteken, hónapokon át tartó egész napos összezártság és olyan rejtett problémákat hozott a felszínre, amelybe végül a párkapcsolat beleroppant.

Szerencsére elmondható, hogy mára általánossá vált, és nem elvetett vagy kivetett dolog, ha egy pár pszichológus, családterapeuta segítségét veszi igénybe a családi konfliktusok rendezéséhez. Lényeges azonban, hogy több ügyfél számolt be arról, hogy képtelen volt 2021- ben azonnali segítséget kapni a szakemberek leterheltsége miatt, emiatt pedig nem sikerült a kapcsolat megmentése. Ezt a problémát magam is tapasztaltam, amikor az ügyeimben szakvélemény beszerzése vált volna szükségessé; gyakorlatilag lehetetlen rövid időközzel vizsgálati időpontokra bejelentkezni, és ez feltétlenül jelzi, hogy össztársadalmi szinten nőtt meg szignifikánsan a segítségre szorulók aránya, melyet a szakemberek maguk is megerősítenek.

Mindez azonban különös jelentőséget kap abban az esetben, mikor a kapcsolatban valamelyik fél valamifajta rejtett vagy tudatosult mentális zavarral küzd. Sajnos kifejezetten sok ügyemben detektálható pszichopatológiai probléma, még úgy is, hogy a felek ezzel egyáltalán nincsenek tisztában. Nyilván balgaság lenne azt állítani, hogy ezeket a Covid-19 okozta, vagy okozza, de az mindenképp kijelenthető, hogy a meglévő mentális sérülékenységre egyértelműen negatív hatással van a most már hosszú ideje jelen lévő össztársadalmi stresszhelyzet. Nagyon kevés ember képes egyensúlyban maradni, miközben fokozottan kell helytállnia egyszerre szülőként, munkavállalóként, férjként/feleségként úgy, hogy nincs menekülési út, nincs hogyan, mikor megpihenni akár csak egy rövid időre is.

Érdekes tapasztalás a praxisomban – bár semmiképp nem tekinthető reprezentatívnak – hogy nemek szerint tipizálható, hogy a mentális zavarok mely formái kerülnek előtérbe a családi konfliktushelyzetekben; eszerint a nők főleg a depresszió különböző formáival, szorongásos zavarokkal küzdenek, míg a férfiak esetében kifejezetten felszínre került a nárcisztikus személyiségzavar és a különféle függőségek. Mindezek alapjaiban képesek befolyásolni a családjogi ügyek kimenetelét, főleg azokban az esetekben, ahol nincs az adott félnek belátása vagy betegségtudata, hiszen ilyenkor váratlanul szembesül a szülői felügyeleti jogának megvonásával vagy a kapcsolattartások számára kedvezőtlen szabályozásával.

Fentiek mellett azonban – megítélésem szerint – a legnagyobb probléma, hogy a családi konfliktusokat kirívóan sok esetben kezdte tarkítani a verbális és fizikai agresszió. Az irodám aktív ügyeiben 10% alatti azon esetek száma, ahol nem merült fel semmilyen formában hozzátartozó sérelmére elkövetett erőszakos cselekmény, és ez radikálisan rosszabb statisztika a korábbi évhez képest.

A Bűnügyi Statisztikai Rendszer (BSR) adatai[2] szerint 2019. és 2020. években az országosan regisztrált bűncselekmények számait összevetve, a hozzátartozó sérelmére elkövetett cselekmények leggyakoribb fajtái az alábbi – fentieket alátámasztó – szomorú statisztikát mutatják:

 20192020változás
Kapcsolati erőszak392650166%
Kiskorú veszélyeztetése779964124%
Szexuális erőszak240327136%
Szexuális kényszerítés5695170%

Mindehhez szorosan kapcsolódik, hogy ugyanezen forrás szerint a regisztrált emberölések száma 2020. évben 44%-al emelkedett az előző évihez képest, nemzetközi kriminálpszichológiai kutatások alapján pedig a legtöbb emberölés egyben családi, párkapcsolati konfliktushoz kapcsolható.[3]3 Mindezek pedig igazolják, hogy valódi, kézzelfogható a Covid-19 által a családi kapcsolatokra nyomott bélyeg.

Keserű tapasztalat volt 2020. márciusától a peres eljárásokban, hogy a járványügyi védekezés okán borzasztóan elhúzódtak a családjogi ügyek, amelyek esetében pedig különösen fontos lenne az expeditív rendezés. Ennek oka alapvetően az volt, hogy a vonatkozó rendeletek előírták a perek személyes részvétel nélkül történő lefolytatását, amit azonban a családjogi ügyekben gyakorlatilag lehetetlen volt teljesíteni. Párhuzamosan tette kötelezővé az eljárási törvény a felek személyes meghallgatását és kormányrendelet az írásbeli pereskedést, ezért a bírók a tárgyalásokat – jobb híján – elhalasztották, így elmondható, hogy a 2020. tavaszán már folyamatban volt ügyekben a pertartam minimum megduplázódott.

Az elmúlt év tapasztalataiból jómagam azt a következtetést vagyok kénytelen levonni, hogy globálisan számos fronton harcoltunk, harcolunk a Covid-19 ellen, több-kevesebb sikerrel, azonban a lelki, érzelmi, mentális jóllétünkre társadalmi szinten odafigyelni már mérsékelten maradt kapacitás, ez pedig a mindennapokban jól érzékelhető, társadalmi szinten mérhető konfliktusokat okoz.

Fontos lenne, hogy tudjunk, merjünk a problémákról beszélgetni, ha kell segítséget kérni, álljunk készen segítséget nyújtani és lássuk tisztán azt, hogy mely kérdéseknek kell társadalmi relevanciát adni a fenntartható jövőnk érdekében.


[1] Kovács Éva – Takács Judit Látjuk-e, mi jön?, Társadalomtudományi Szemle, 2020/2., 101.o.

[2] Bűnügyi Statisztikai Rendszer: bsr-sp.bm.hu

[3] United Nations Office Drugs And Crime, Global Study on Homicide, 2019

Leave a Reply